Az 1602 körül keletkezett Troilus és Cressida Shakespeare legkeserûbb komédiája. Az idealista-tapasztalatlan trójai királyfi, Troilus és a görögökhöz pártolt Calchas lánya, az alig felfoghatóan hûtlenné lett Cressida körül forgó szerelmi és harci történet lerántja az ókor nagy küzdelmérõl a romantikus mázat. A cinikus Pandarus és a mocskos szájú Thersites kommentárjainak fényében a trójai háború hõsi témája komikus béka-egér harccá változik, és az emberi erõlködések hiábavalóságára, az eszmények fertõzöttségére és az emberek aljasságára mutat rá. Shakespeare cinikus megvetéssel vájkál az államférfiak és nemzeti hõsök indítékainak szennyében, gõgben, brutalitásban, féltékenységben, a hamis becsületeszmény okozta hiábavaló vérpazarlásban, kicsinyes gyûlölködésben és magasztos szavakkal takarózó kéjvágyban. Az ember alantas ösztönök rabja csupán, és gyarlósága megrontja a becsületes eszményeket is.