Az 1980-ban megjelent Élet helyett órák címû könyvének második részét századik életévében adja közre új, bõvített, átdolgozott kiadásban az írónõ. Ady Endréhez írott leveleskönyvét Ady és Csinszka neki címzett leveleivel bõvíti ki, s eme új levelesládából kikerülõ ereklyék világánál új fényben ragyog föl e három ember barátsága, emberi, eszmei szövetsége. Ady fájdalmas, ám sugárzó életének utolsó élõ résztvevõje e „levélregénnyel” tiszteleg a költõ emlékének, új összefüggéseket csillogtatva meg a kési olvasó elõtt arról az életre szóló, töretlen hûségû barátságról, mely kettejüket összekapcsolta. Ahogy az írónõ mondja: „Már csak én élek egyedül Ady barátai közül, én vagyok az utolsó koronatanú. Így magam mutatok föl kétségbevonhatatlan bizonyítékaimból sok, eddig kiadatlan dokumentumot… Magam rehabilitálom tehát emberi tisztességemet és feddhetetlen írói becsületemet…”