,Sebõk Zsigmondot leginkább a gyermekirodalommal összefüggésben szokta emlegetni az utókor, hiszen neki köszönhetjük Mackó úr, késõbb Dörmögõ Dömötör kalandjait valamint számos más mesét is. Ugyanakkor érdemes felnõtteknek szóló írásait is kezünkbe vennünk, hiszen jó pár elbeszélést is írt, melyek Jókai és Mikszáth stílusát idézik. Utolsó mûve, a Színfoltok halála elõtt két évvel, 1914-ben jelent meg. A kötet darabjai a békeidõk nyugalmát idézik, ugyanakkor már beszûrõdik a háború komor borzalma is a sorok közé. Az elbeszélés-gyûjtemény darabjai kaleidoszkópként tárja az olvasó elé a kor világát: a mesemondó-elmélkedõ író megfigyeléseit és emlékeit gyûjti össze – ír a divatról, Zsolna aszfaltozásáról, felolvasóestrõl, a jó és a rossz újságíróról, a kis gázkályháról, és még megannyi színfoltjáról az õt körülvevõ világnak.