Faragó Jenõ Szegeden született, s a háború utáni fiatal író-újságíró nemzedék tagjaként Takács Tibor akkor ugyancsak kezdõ költõ-íróval elindították a szegedi Kortárs c. irodalmi folyóiratot, amely különbözõ okok miatt hamar megszûnt. Faragó Jenõ elõször a Dél-Magyarországnál dolgozott, majd a Szabad Néphez kerülve már csak újságírással foglalkozott. 1956-ban három kollégájával közösen alapították a Népszabadságot. Innen ment fõmunkatársként nyugdíjba 1989-ben. Aktív éveiben számos könyve jelent meg részben a Kossuth Kiadónál, részben más kiadóknál. Néhány cím: Fiatalok vallomása vallásról, erkölcsrõl, A keserû méz szigetén, Az olasz helyzet, A P2 páholy titkai, Váltságdíj vagy halál stb. Nyugdíjas éveiben ismét visszafordult az irodalomhoz, ennek a tevékenységnek egyik szép darabja a Szellemidézés. Bár a könyvben sehol nem írja ki a szerzõ Szeged nevét, aki ismeri a várost, és a két világháború közti idõszakot, az könnyen ráismerhet a helyszínekre, noha azóta már sok minden megváltozott. A szerzõ regényes kortörténeti életrajznak nevezi mûvét, amelynek elsõ felében a harmincas-negyvenes évek szegénysorsát, a vidéki városi létet ábrázolja hûséggel. Bár elsõ szám harmadik személyben fogalmaz, kétségtelenül saját életérõl, élményeirõl ír megkapóan színesen, keresetlen õszinteséggel. Sallangtalan egyszerûsége, amellyel elmeséli a történeteket, a szereplõk találó jellemzése, a drámai helyzetek érzelmi töltéseinek visszafogott, de megkapó ábrázolása emeli irodalmi értékûvé a visszaemlékezést. A második rész doku-novelláiban az ötvenes években a saját megélt drámai tapasztalatairól, a kor atmoszférájáról ad hiteles képet. A hajdan költõnek indult ifjú korabeli és késõi verses munkáinak részletei egészítik ki a novellákat és mutatják meg a szerzõ sokoldalúságát.