Hatszáztizenhét nyakkendőt vásároltam Propperfi Adolf rövidáru-kereskedésében két hónap leforgása alatt. A kereskedés állt Propperfi Adolfból, Propperfi Adolfnéból, egy kisasszonyból és egy inasból. Kivülök a rövidáruk tömege volt jelen az üzletben, - rövidebb árukat láttam már életemben, de többet nem egy rakáson. Annak, hogy én Propperfi Adolfnál hatszáztizenhét nyakkendőt vásároltam, megvan a maga oka. Őrülten szerelmes voltam Propperfi Adolfnéba. Az asszonynak vöröses haja, az arcán négy szeplője és a nyakán egy lencséje volt. Különösen ez a lencse, mint az üvegből való a napsugarakat, egy pontra gyüjtötte össze szerelmemnek különben meglehetősen szétágazó sugarait: és ez a pont az asszony volt. Mikor legelőször a boltba léptem, azonnal megtetszett az asszony. Eredetileg tyukszemgyürüt akartam venni, de a kezdődő szerelem oly hirtelen idealistává tett, hogy nem mertem oly prózai tárgygyal kirukkolni és ibolyaparfümöt kértem. Mikor kifizettem, az asszony rámnézett és igy szólt: - Nyakkendőt nem parancsol? - De kérek. Nem tudtam ellentállani. Azonnal megvettem három darab nyakkendőt. És jövőm képe sötéten rajzolódott elém. Eszembe jutott, mikor egy tejcsarnoki kisasszonyba voltam szerelmes. Reggelre tejet ittam. Villásreggelire tejet ittam. Ebédre tejet ittam és rá fekete kávé gyanánt, tejet ittam, csakhogy őt láthassam. Lassanként egészen átváltoztam. Ha valaki a lábamra lépett, bocsánatot kértem, ha párbajra hivtak, kijelentettem, hogy elvből nem verekszem, arra meg éppen nem voltam rábirható, hogy valakit én provokáljak. Átkozottul meggyávultam és elszelidültem. De természetem teljesen megváltozván, eltejesedvén, szerelmemből is aludttej lett és erre otthagytam a boltot. Otthagyván a boltot, ujra visszatértem a husételhez és boritalhoz, s régi vérem is csakhamar visszatért, s két hét alatt már annyira helyreálltam, hogy egy goromba zongoramester levágott egy darabot a fülemből, Fodor vivótermében. A tejben való dőzsölést most a nyakkendőben való duskálás korszaka váltotta föl. Ezzel kecsegtetett a jövő.