„Kedves George! Micsoda szerencse! Nagyapát megsimította a szél, és most mind a két lábára megbénult. Elhiszed-e? A hír olyanja, hogy szinte igaz se lehet és mégis úgy van. Nekem ne is beszélj ezentúl arról, hogy nincs Gondviselés! … Az öreg nagyon megijedt, mikor a Levy-bank bukása megingatta a tõzsdét, és eladott vagy 100,000 font árú értékpapírt, a pénzen pedig gyémántokat vett. És ezeket a gyémántokat itt rejtette el valahol a házban vagy a kertben… Most már csak az van hátra, hogy megtudjam: hová dugta el a gyémántokat. Ami aligha lesz nehéz, mert most korlátlan úrnõje vagyok a háznak.” Az öreg Roger Sinclair vajon kire bízhatja mesés vagyonát, ha saját unokája is csak a pénzét? És többi ismerõse sem éppen csupa makulátlan jótétlélek...