„Jelen könyv célja, hogy a liberalizmus ikszedik bírálata mellett megfesse a posztliberális jövő pozitív és reményteljes vízióját. A […] liberalizmus nem csupán megbukott, de a »kevesek« és »sokak« közötti ősi szakadék egy különösen széles és mély változatát hozta létre. A következő oldalakon amellett érvelek, hogy a válasz nem a liberális – legyen szó annak »jobbos« vagy »balos« válfajáról – »megoldások« ismételt felmelegítésében, hanem a »vegyes alkotmány« ókori hagyományának újrafelfedezésében és aktualizálásában keresendő.Bemutatom továbbá, hogy a »közjó konzervativizmusa«, amely ennek a »vegyes alkotmánynak« a megvalósítására törekszik, miként utasítja el a progresszió ideológiáját, miként tagadja meg azt a politikai rendet, amely az emberek haladást elutasító ösztöneinek elit általi korlátozására épül, és hogy ezzel szemben a »többség bölcsességét« figyelembe véve halad előre. Végül bemutatom a gyakorlati módjait annak, hogy miként lehet megvalósítani az elit és a nép »vegyítését«.”Az amerikai Notre Dame Egyetem professzora, A liberalizmus kudarca című könyv szerzője legújabb, provokatív kötetében az önző liberális elit zsarnokságának leváltására szólít fel, hogy jövőnket a munkásosztály érdekeit szem előtt tartó, valódi konzervatív vezetők kezébe helyezzük.A klasszikus liberalizmus azt ígérte, hogy a régi arisztokrácia hatalmának megdöntésével olyan rendet hoz létre, amelyben mindenki saját identitásának és jövőjének kovácsává válhat. Ez bizonyos mértékig így is történt – ám a liberalizmus közben módszeresen lerombolta azokat a hagyományokat és intézményeket, amelyekből a hétköznapi ember táplálkozott, majd ennek romjain egy új, és kizsákmányoló uralkodó osztály emelkedett fel. Ezt az osztályt a maga gazdasági libertarianizmusa, a progresszió és a technokrácia iránti elkötelezettsége arra késztette, hogy mindinkább a „kevesek” érdekeit szolgálva és a „sokak” kárára uralkodjék, miközben színleg az egyenlőséget hirdette, megalapozva napjaink egymást váltó válságait.Rezsimváltás című könyvében Patrick Deneen vakmerő tervvel rukkol elő a liberális elit és az azt létrehozó és felhatalmazó ideológia leváltására. A napjaink elitjének elpusztítására törő, alulról szerveződő populista mozgalmak naivak; helyettük egy új elit stratégiai megteremtésére van szükség, amely a „posztmodern előtti konzervativizmus” eredeti értékeit vallja, és amely igazodik a „sokak” érdekéhez.