A széphistóriák azokról az avasi emberekrõl szólnak, akik – saját és családjuk megélhetése érdekében – napról napra a háátukra veszik a kast, benne a színes üveggyöngyökkel, a zöld-piros-kék bicskákkal, a porcelántányérokkal, a piros cukorral, a varrótükkel: mindazokkal a tárgyakkal, amik egy szegény, fütyülõ zsidó csereportékái közé tartoznak. Egész héten cipelték hegyen föl, völgyön le, házról házra a hátikast, hogy rongyot vagy ruhadarabot, málét vagy gubadarabokat kapjanak portékáikért.