Az egész óra azzal telt el, hogy
várakoztunk: majd csak megjelenik Ferkó a láthatáron, de hiába. Ez alaposan elkeserített
bennünket, mert mindannyiunkat izgatott a galambházba rejtett puskák ügye. De
nem szóltunk róla egymásnak. Az iskola kerítésén belül nem mertünk róla szólni,
mintha attól tartottunk volna, hogy a falaknak is fülük van. De akadt
másvalami, ami a lyukas óra vége felé izgalomban tartott bennünket. Mátis Zoli
abbahagyatta velünk a golyózást, ami úgysem ért sokat, mert hang nélkül kellett
csinálni, hogy ne zavarjuk a tanítást, és megint a hátsó palánkhoz hívott
bennünket. Leült a két sarkára. Mi körülvettük és azt hittük, hogy megint valamilyen
bölcselkedésbe kezd, de nem.