Versenyfutással kezdõdött az egész gyalázatosság. Több mint száz éve annak, hogy a Lonsdale-õsök elindultak Nyugatra. Versenyt futottak a földért. Hegynek fel! Két Lonsdale család vándorolt akkor ide keletrõl. Unokafivérek. Õk is futottak. Elõzõleg sem fértek meg egymással úgy, ahogy jó rokonokhoz illik, és most úgy akarta a sors, hogy annyi ember közül ketten maradjanak a helyi ösvény utolsó fordulójában. Hogy azután mi történt, azt senki sem tudja, és nem is fogja megtudni soha. Az egyik Lonsdale elsõnek ért fel a tetõre, a másik bezúzott fejjel, ájultan feküdt nem messze a céltól. Kõdobás tette harcképtelenné. Hugh Lonsdale, miután eszméletre tért, azt állította, hogy megelõzte már az unokafivérét, mikor kõdobás érte. Ezt Davy Lonsdale nem tagadta, csak azt tagada, hogy õ dobta a követ. Hugh Lonsdale esküdözött, hogy egy perccel elõbb, mikor megfordult, látta, amint Davy lehajolt. Akkoriban nem volt idõ holmi aprólékos kivizsgálásra, tárgyalásra. A bizottság a fennsíknak ezt a részét kétfelé osztotta. Egyik területet Davy kapta, a másikat Hugh. Mindkettõ úgy érezte, hogy az egész földdarab neki jár. És a versenyfutás azóta nem ért véget...