„Az ember igazi valóját a bajban ismerni meg. Nem tudta, hogy hol olvasta, vagy kitõl hallotta ezt a megállapítást, de most, hogy eszébe jutott, igaznak találta. Könnyû tisztességesnek, becsületesnek lenni akkor, amikor tisztességünk, becsületünk nincs próbára téve. »Megvetem apámat és mindazokat, akik hozzá hasonló életet élnek. Azt mondtam, hogy különb vagyok, mint õk, és sohasem fogok felzárkózni mögéjük, nem akarok lépést tartani velük. Az õ járható útjaik az én számomra járhatatlanok. Elzártam magamtól az embereket, a bajtársakat, mert különbnek tartottam magam. És azok, akiket önmagamnak olyan fölényesen lenéztem, a negyedik napja megszakítás nélkül dolgoznak, vállalják a veszélyt másokért. Ismeretlen emberekért.«”