Jack London vakmerő és fölfedezésre kész szerző volt haditudósítóként is – az orosz–japán háborút tulajdonképpen végigharcolta –, 1902-ben vállalkozott az angol–búr háború „közvetítésére”, ám mire Londonig jutott, Afrikában békét kötöttek. A tudósítói lendület azonban nem maradhatott kielégítetlenül: az író szó szerint álruhát öltött, és alámerült az angol főváros nyomornegyedének életébe. Élményei nyomán született A mélység lakói (1903), amelyben megszólalnak az ágyrajárók, a hajléktalanok, a koldusok és prostituáltak, és „megszólal” a korabeli sajtó is. A mű dickensi körkép, egyben az első hiteles szociográfiák egyike. Az író ugyancsak úttörő volt az azóta világhódító road kultúrában, elsőként írta meg egy hobó csavargásait Amerika (vas)útjain, egy 1890-es munkanélküli-mozgalom, a Washingtonba masírozó, úgynevezett Kelly-hadsereg tagjaként. Az Országúton (1907) találkozás egy fiatalemberrel és a korántsem mesebeli Amerikával.
