A regény tíz évvel a levert magyar forradalom után játszódik. A bûnökre és elfojtásokra épülõ hazug kádári konszolidáció éveiben, amikor a politikai diktatúra már puhulni látszott. Egy frissen érettségizett, egyetemre föl nem vett ifjú szemüvegén keresztül mesél a korról. A félénk, zárkózott fiatalember – akár csak Hrabal Szigorúan ellenõrzött vonatok c. regényének fõhõse – idegenként mozog környezetében, abban a vasúti alkatrész-raktárban, ahová a sors vetette. Ám unalmasnak tetszõ munkahelye világában sok érdekes, humoros, olykor szomorú élményt gyûjt. A szerelem is utoléri egy titokzatos, nála idõsebb nõ személyében. A 19 éves ifjú teljes hittel és naivitással veti bele magát ebbe az érzelembe, azonban hamarosan fölsejlik a késõbb bekövetkezõ tragédia fenyegetõ árnya. A lelkifurdalásoktól gyötört fiatalasszony nem fogadja el az ifjú rajongó szerelmét. Hõsünk végül hiába nyeri el az áhított egyetemi felvételt, keserû szívvel vág bele a felnõtt létezés kezdetébe. Kelecsényi László regénye a modern próza nyelvén szólítja meg olvasóit. A szerzõ mentes a posztmodern divatáramlatok hatásától. Könyvének gondolati üzenete: vannak az életben vereségek és kudarcok, melyek fontosabbak és termékenyebbek a gyõzelmeknél.