„Mit vár az ember egy baráti vacsorától? Először is azt, hogy jól fog lakni, ha törik, ha szakad. Legalábbis én így gondolom. Azután jókedvű beszélgetést, kellemes hangulatot, tehát egy rakás pozitívumot.
Na, igen, de mi van akkor, ha az ember a szüleivel él már nagyon hosszú ideje, és azok ezt megelégelik.
Segítek a megfejtésben: Káosz!
Édesanyám –, akit imádok persze – a fejébe veszi, hogy kiházasít, és vakrandit szervez az otthonunkba, a tudtomon kívül.
Micsoda árulás!
Így mi lesz a baráti vacsorából? Az ég se tudja, nemhogy én…”