Ezek az írások halk szavú, férfiasan szemérmes, de erõs és komoly szerelmi vallomások egy város lelkéhez. Egy város, Kolozsvár lelke bontakozik ki belõlük, az a különös lélek, mely egy-két évtized alatt magáévá, szellemi szülöttjévé tudja tenni azt is, kinek bölcsõje más tájon ringott. , Szeretõ simogatása alatt megelevenednek az utcák, terek, templomok, a folyó hídjai, a régi házak, kertek, a múlt, amelyre a jelen épült, s a történelem vastag bástyafalainak maradványai, amelyek csendes szívóssággal ékelõdnek itt-ott a modern háztömbök közé. (…) Teljes derût talán csak akkor nyer a Város képe, mikor a környezõ hegyes-dombos vidék, az erdõ szûzi nyugalma ad neki perspektívát. Nincs olyan kedves hely Kolozsvár környékén, mely intim titkait meg ne súgta volna e magányos vándornak. Mi hát a jelentõsége ennek a kis könyvnek? Az, hogy élõ, zengõ emlékkövet, muzsikáló szobrot állít egy városnak. (Reményik Sándor)