A Sztrugackij-életműsorozat új tagja a szerzőpárostól megszokott módon egy képzelt bolygón, a Pandórán játszódik. Csodálatos környezet, s dzsungel borítja szinte az egész kontinenst. A hatalmas fák koronái közül egy sziklaszirt magasodik ki, melyen földiek építették meg még anno kutatóállomásukat. Leonyid Gorbovszkij, a Bázis egyik dolgozója megszállottan kutatja azt a csodálatos élővilágot, mely alattuk van, s amely felé különös vágyódás húzza. Mégis, közben úgy érzi, valami készülőben van odalent. Valami nyugtalanítja, valami, ami látszólag csak az ő fantáziáját izgatja, mert társai eközben csak a kíváncsi turisták kalandvágyó igényeit próbálják kielégíteni. Valami véget fog vetni ennek a méltóságteljes nyugalomnak, mely a bolygót körülveszi… Emberek tűntek el odalent. Emberek vesztek oda. De a föntiek némelyike még reménykedik abban, hogy élnek, s bíznak visszatértükben. Sokszor a felderítők csapatainak tagjai látni vélnek néhány emberi alakot a dzsungel lepte térségben. De vajon ezek csak vágyálmok? Vagy illúzió? Esetleg veszedelmes élőlények? Melyik civilizáció tagjai érezhetik magukat biztonságban? Egymástól jön a fenyegetettség? Vagy netán valami sokkal nagyobb külső erő okozza ezt a fokozódó nyugtalanságot?