Eötvös Károly a 19. század második felének híres alakja, ügyvéd, író, politikus, aki évtizedeken keresztül államférfiakból, újságírókból, közéleti személyekbõl álló törzsasztalt tartott az Abbázia Kávéházban, ahol szívesen elbeszélgetett bárkivel annak ügyes-bajos dolgairól. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy annyi embert, annyi élettörténetet ismerjen meg, s mint író, lejegyezze azokat. Ebben a gyûjteményes kötetben szerepelnek igazán „nagyok”, mint az idõs, már szenilitással küzdõ Jókai, aki válóperében fordult hozzá, vagy Kossuth, akinek Eötvös ott volt halálos ágyánál. De találkozunk „kicsinyekkel”, akiknek neve nem maradt fenn az utókor számára, mert nem egész életük, hanem életüknek csak egyetlen megnyilvánulása volt „nagy”.