"Létezhet ​igazi kapcsolódás egy tizenéves lány és egy idős, magányos nő között? Én úgy hiszem, igen. Maksai Kinga regénye pedig okosan és érzékenyen erősít rá erre. Sőt, arra is rányitja a szemünket, micsoda lehetőség meglátni az idős asszonyban a fiatal lányt, a kamaszlányban pedig a leendő érett nőt. Majában Miát és Miában Maját. 
Ha ők ketten barátságot kötnek, abból igazán színes, izgalmas, érzelmekben bővelkedő tabló tárul elénk. 
A regényt az emlékekben bővelkedőknek, az útközben sietőknek és a jövőbe tekintőknek ajánlom." 
Kertész Erzsi író, pszichológus

"- A francba! 
Már 7:20 volt. Kitörölte az üzenetet, igazából maga sem tudta, mit akart ezzel. Behajította a tányért és a bögrét a mosogatóba, felkapta a kedvenc zöld, bolyhos pulóverét, rá a kék bőrdzsekijét, benyomta a fülhallgatóját, és rohant, hogy elérje a buszt. Amikor loholás közben arra gondolt, vajon mi várja aznap, görcsbe rándult a gyomra, gyorsan felhangosította hát a zenét, és elkezdte számolni a lépéseit. A megállóba érve összeszámolta az embereket, a földön heverő csikkeket, majd hétszer elforgatta balra a karkötőjét – mint mindig, ha ideges. Ettől kicsit jobb lett. Felszállt a buszra, közben feljebb tolta az orrán a szemüveget, nagyot sóhajtott, és arra gondolt, csak ezt az évet kell valahogy kibírnia, utána biztos könnyebb lesz."