"Létezhet igazi kapcsolódás egy tizenéves lány és egy idős, magányos nő között? Én úgy hiszem, igen. Maksai Kinga regénye pedig okosan és érzékenyen erősít rá erre. Sőt, arra is rányitja a szemünket, micsoda lehetőség meglátni az idős asszonyban a fiatal lányt, a kamaszlányban pedig a leendő érett nőt. Majában Miát és Miában Maját.
Ha ők ketten barátságot kötnek, abból igazán színes, izgalmas, érzelmekben bővelkedő tabló tárul elénk.
A regényt az emlékekben bővelkedőknek, az útközben sietőknek és a jövőbe tekintőknek ajánlom."
Kertész Erzsi író, pszichológus
"- A francba!
Már 7:20 volt. Kitörölte az üzenetet, igazából maga sem tudta, mit akart ezzel. Behajította a tányért és a bögrét a mosogatóba, felkapta a kedvenc zöld, bolyhos pulóverét, rá a kék bőrdzsekijét, benyomta a fülhallgatóját, és rohant, hogy elérje a buszt. Amikor loholás közben arra gondolt, vajon mi várja aznap, görcsbe rándult a gyomra, gyorsan felhangosította hát a zenét, és elkezdte számolni a lépéseit. A megállóba érve összeszámolta az embereket, a földön heverő csikkeket, majd hétszer elforgatta balra a karkötőjét – mint mindig, ha ideges. Ettől kicsit jobb lett. Felszállt a buszra, közben feljebb tolta az orrán a szemüveget, nagyot sóhajtott, és arra gondolt, csak ezt az évet kell valahogy kibírnia, utána biztos könnyebb lesz."
Ahogyan a regénysorozat következő köteteiben, ebben is egy gyerekcsapat igyekszik megoldani különféle tudományos-technikai jellegű rejtélyeket. Mikor az egyik gyerek, Erik eltűnik, és a rendőrség tehetetlen, az iskolatársai kezdenek nyomozni utána. Kiderül, hogy Erik az eltűnése után is folytatja a Névtelen Világ számítógépes játékot…
„- Na nézzük! – huppant le a forgós székére Liza, és bekapcsolta a Névtelen Világot. – Huszonhatos körzet – és már bele is nagyított a térképbe.”
Az egész még szeptemberben kezdődött, amikor Erik már néhány hónapja játszott a Névtelen Világ 1.0-val. Egyik este kapott egy üzenetet, hogy kiválasztották a játékosok közül. Ekkor még azt hitte, hogy a szokásos kamu dologról van szó, vagy valami számítógépes vírus támadta meg a gépét.
Ám mikor Erik eltűnik, felgyorsulnak az események: a nagyszájú Rája, a filmmániás Bazsi, a természetfeletti dolgokért rajongó Noel, az extravagáns Liza és az okos Dorka akcióba lép…
A Merítés-díj 2018 Ifjúsági irodalom győztes művének, a Mia és Majának alkotójától!
Fiatal pár él kellemes családi házban egyéves kisfiukkal, Budapesten, kertvárosban.
A férj irodában dolgozik. Egy este a céges buli után nem jön haza.
Vajon elhagyta Dórát? Szeretője van? Vagy tényleg eltűnt? – itt indul Maksai Kinga pszichológiai thrillere, amelyben az idegtépő kezdet után csak fokozódik a feszültség.
Kiben bízhat Dóra? Az apja magándetektívet akar fogadni. Telnek a napok, az eleinte kelletlen rendőrök végre nyomozásba fognak.
Dóra minden pillanatban teljes súllyal érzi az egyedüllétet, lassan már abban is kételkedni kezd, amiben biztos volt. És Dórával együtt az olvasóban is gyanú ébred.
Vajon mi történt? És mi lesz a vége?
Maksai Kinga első thrillere nyugtalanító, mégis lebilincselő kaland.
Sokan úgy gondolják, hogy a mai kamaszokat, egyre nehezebb rávenni az olvasásra. Pedig a megoldás egyszeru: az oket érinto környezetben (családban, iskolában és könyvtárban) jó, izgalmas, nekik illetve róluk szóló könyveket kellene mutatni. A mai fiatalok is szeretnek szárnyalni a képzelet szárnyán, kiváltkép, ha azonosulni tudnak a szereplokkel. Valamennyien tele vannak elfojtott érzelmekkel, vágyakkal, amelyeket képtelenek megérteni, így a felbukkanó hétköznapi kalandok, egyenesen felüdítik oket, ahogy egyre haladnak elore a könyv hasábjain. Az iránytu, egy könnyed iránymutató, tele szeretettel és romantikával, amely lányoknak és fiúknak egyaránt lebilincselo olvasmány. Légy gátlásos vagy magabiztos, kövér vagy aknés, a könyvet elolvasva rájössz, hogy az életben semmi sem fekete- fehér. A problémák ellenére, mindenkiben van egy saját nagyszeruség, amitol egyedivé válik. A csapatban Rád is épp olyan szükség van, mint mindenki másra. És, hogy milyen nagyszeru egy olyan cél, amiért egy egész csapat dolgozik, mindenféle kötöttség nélkül? Az önkifejezés úgy válik igazán teljessé, amikor egymásért, egy célért dolgozunk. Végezetül, hadd idézzek egy kedves olvasóm véleményébol: „Csupa érzelem, csupa szív és nagyon komoly téma. Oszintén gratulálok, köszönöm, hogy olvashattam.” Tekla
Parker Santé ajkát már öt éve egyetlen szó sem hagyta el. Miközben osztálytársai fényes jövőjüket tervezgetik, ő csak sodródik, szállodákban bámészkodva üti el az idejét, a vendégeket figyeli. Amikor azonban megismerkedik Zelda Tothtal, egy ezüsthajú lánnyal, aki állítása szerint jóval idősebb, mint amennyinek kinéz, a fiú ráébred arra, hogy talán mégis van a világban néhány dolog, amiért érdemes élni.
E naptól kezdve olyan lankadatlan buzgalommal fogott a munkához, hogy Bornemissza Lénárd többször komolyan megintette, hogy kímélje magát és ne tegye kockára egészségét. José azonban nem hallgatott reá, vagy csak szórakozottan felelt. Ébren volt, mégis azt hitte, hogy álmodik, mert midőn leszállott az éj és a nyugalom csendje ereszkedett mindenre, úgy tetszett neki, hogy a titokzatos edényt körülnyaldosó lángok között Cynthia alakját látja, midőn pedig az edény olykor rövid pillanatokra átlátszóvá izzult, csudálatosnál csudálatosabb alakok és jelenések váltogatták benne egymást.
Újabban kutyás könyveket olvasunk,
kutyás falinaptárak közt válogatunk,
és természetesen leszóljuk kutyás szomszédunk
rosszul nevelt, beszédhibás kutyáit,
mármint olyan értelemben beszédhibások,
hogy Brunóhoz képest
rendkívül csúnyán ugatnak,
teljesen fölöslegesen,
hiszen szerintünk az égvilágon
semmit nem akarnak mondani,
ennyit már mi is tudunk kutyanyelven,
jobb lenne, ha befognák a szájukat,
az a semmirekellő szomszéd valószínűleg
nem ad nekik rendesen enni,
ráadásul meg sem simogatja őket,
legalábbis mi ilyesmit sohasem láttunk,
holott az utóbbi időben, mint említettem,
több kutyás könyvet is elolvastunk.
© 2023 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.