Fiatal pár él kellemes családi házban egyéves kisfiukkal, Budapesten, kertvárosban.

A férj irodában dolgozik. Egy este a céges buli után nem jön haza.

Vajon elhagyta Dórát? Szeretője van? Vagy tényleg eltűnt? – itt indul Maksai Kinga pszichológiai thrillere, amelyben az idegtépő kezdet után csak fokozódik a feszültség.

Kiben bízhat Dóra? Az apja magándetektívet akar fogadni. Telnek a napok, az eleinte kelletlen rendőrök végre nyomozásba fognak.

Dóra minden pillanatban teljes súllyal érzi az egyedüllétet, lassan már abban is kételkedni kezd, amiben biztos volt. És Dórával együtt az olvasóban is gyanú ébred.

Vajon mi történt? És mi lesz a vége?

Maksai Kinga első thrillere nyugtalanító, mégis lebilincselő kaland.

Ahogyan ​a regénysorozat következő köteteiben, ebben is egy gyerekcsapat igyekszik megoldani különféle tudományos-technikai jellegű rejtélyeket. Mikor az egyik gyerek, Erik eltűnik, és a rendőrség tehetetlen, az iskolatársai kezdenek nyomozni utána. Kiderül, hogy Erik az eltűnése után is folytatja a Névtelen Világ számítógépes játékot…

„- Na nézzük! – huppant le a forgós székére Liza, és bekapcsolta a Névtelen Világot. – Huszonhatos körzet – és már bele is nagyított a térképbe.”

Az egész még szeptemberben kezdődött, amikor Erik már néhány hónapja játszott a Névtelen Világ 1.0-val. Egyik este kapott egy üzenetet, hogy kiválasztották a játékosok közül. Ekkor még azt hitte, hogy a szokásos kamu dologról van szó, vagy valami számítógépes vírus támadta meg a gépét. 
Ám mikor Erik eltűnik, felgyorsulnak az események: a nagyszájú Rája, a filmmániás Bazsi, a természetfeletti dolgokért rajongó Noel, az extravagáns Liza és az okos Dorka akcióba lép…

A Merítés-díj 2018 Ifjúsági irodalom győztes művének, a Mia és Majának alkotójától!

Tücsi bácsi és Pölö néni fel vannak háborodva. Hát pont itt, ezen a téren kell gördeszkázni ennek a négy átkozott kölyöknek?! Ráadásul üvöltetik a zenét! Lecsó, Pati, Buckó meg Metál - egyáltalán, miféle nevek ezek? De nemcsak a néni meg a bácsi van kiakadva rájuk, hanem három virágnevű kamaszlány is - Ibolya, Viola és Kamilla -, akiket a négy gördeszkás fiú állandóan piszkál. Hogyan vehetnének revansot rajtuk?

És a revans érdekében bevegyék-e csapatukba a kiválóan gördeszkázó, de egyáltalán nem virágnevű Lilit? A legnagyobb kérdés persze az, elsimulnak-e valaha a konfliktusok a környék lakói és a deszkások között. Vajon békét tudnak-e kötni a szabadságot és száguldást imádó fiatalok az örökké fáradt, titokban saját fiatalságukat sirató felnőttekkel? Erre keresi a választ ez a letehetetlenül mulatságos, pergő cselekményű regény, amely Szabó-Nyulász Melinda rajzaival jelenik meg.

„A tanárnő riadtan néz rá. Aztán váratlanul megfogja a karját, és magához vonja. Neki meg elakad a lélegzete, mondani akar valamit, de képtelen megszólalni. Érzi a nő mellét, ahogy a mellkasának nyomódik. Érzi szaggatott lélegzetét. És érzi a kezét, ahogy a hátát és a nyakszirtjét simogatja. Bizsergés fut végig a gerincén. Olyan erőteljesen, hogy a szeme lecsukódik. Mikor simogatta meg utoljára az anyja? És az apja megsimogatta egyszer is azóta, hogy az eszét tudja? Közben a mélyben egy hang sikít benne. Told el magadtól! Nyisd ki a szemed, és üvölts fel, hogy nem lehet! MOST!” A tizenhét éves Bence sokszor elképzeli, hogy zuhan. Hogy kilép ebből az egészből. Nem volna nehéz: egy ugrás a bérház tetejéről. Vajon mi tartaná őt vissza? Ha az anyja újra hozzájuk költözne? Ha az apja abbahagyná az ivást? Ha volna barátnője? Ha végre valaki szeretni tudná? Egy napon új tanárnő érkezik az iskolába, kopogó léptei felverik a folyosó csendjét. Vörös csizmát visel, feszül rajta a farmer, Bence nem tudja levenni róla a szemét. Néhány nappal később összefutnak, s a fi ú hazakíséri a tanárnőt. Ami azután történik, arról nem beszélhet senkinek. Titkolózás, cinkos kacsintások, önvád – Bence nem ura többé a tetteinek. Úgy érzi, zuhanni kezdett, és hiába kapálózik, nem nyújtja senki a kezét.

Az erdélyi származású írónőnek ez a remeklése a csaknem másfél évszázad előtti múltat idézi vissza.
Ekkor még az Ecsedi-láp mocsárvilága biztos menedéket nyújtott a darunak – meg a szabadságharc bukása után bujdosásra kényszerülő honvédeknek és a pandúrok elől rejtőzködő betyároknak is.
A darucsapat élete a mesében összeszövődik az itt rejtőzködő emberek életével. Költői színekkel, érzelemmel teli madárregény született, melyben az érdekes történet során észrevétlenül természetrajzi ismereteket is kap az ifjú olvasó.

Sokan úgy gondolják, hogy a mai kamaszokat, egyre nehezebb rávenni az olvasásra. Pedig a megoldás egyszeru: az oket érinto környezetben (családban, iskolában és könyvtárban) jó, izgalmas, nekik illetve róluk szóló könyveket kellene mutatni. A mai fiatalok is szeretnek szárnyalni a képzelet szárnyán, kiváltkép, ha azonosulni tudnak a szereplokkel. Valamennyien tele vannak elfojtott érzelmekkel, vágyakkal, amelyeket képtelenek megérteni, így a felbukkanó hétköznapi kalandok, egyenesen felüdítik oket, ahogy egyre haladnak elore a könyv hasábjain. Az iránytu, egy könnyed iránymutató, tele szeretettel és romantikával, amely lányoknak és fiúknak egyaránt lebilincselo olvasmány. Légy gátlásos vagy magabiztos, kövér vagy aknés, a könyvet elolvasva rájössz, hogy az életben semmi sem fekete- fehér. A problémák ellenére, mindenkiben van egy saját nagyszeruség, amitol egyedivé válik. A csapatban Rád is épp olyan szükség van, mint mindenki másra. És, hogy milyen nagyszeru egy olyan cél, amiért egy egész csapat dolgozik, mindenféle kötöttség nélkül? Az önkifejezés úgy válik igazán teljessé, amikor egymásért, egy célért dolgozunk. Végezetül, hadd idézzek egy kedves olvasóm véleményébol: „Csupa érzelem, csupa szív és nagyon komoly téma. Oszintén gratulálok, köszönöm, hogy olvashattam.” Tekla

„Én egészen másmilyen felnőtt volnék, és annyi mindennek örülnék. Először is annak örülnék, hogy azt csinálhatom, amit akarok. Ha én felnőtt volnék, akkor sosem ülnék a széken, hanem mindig térdelnék, fehér kesztyűs kezem végighúznám minden vaskerítésen, a fogmosó pohárban csíráztatnám a datolyamagot, megennék egy-egy nagy tábla csokit minden ebéd előtt, és valószínűleg kézzel fognám a legyeket. Persze csak akkor, ha addig megtanulnék legyet fogni."

Moses ​egy szerencsétlenül végződő csínyt követően egy hetet kap arra, hogy bebizonyítsa a hatóságoknak és saját magának, hogy nem felelőtlen és ostoba bajkeverő, akinek börtönben a helye.

Mosest és az unokatestvérét, Charlie-t, aki egyben a legjobb barátja is, vadabbnál vadabb kalandokba sodorja a kamaszos hév, amely kimeríthetetlennek tűnik egészen addig az éjszakáig, amíg az egyik akciójuk komoly tűzvészbe nem torkollik, és el nem indít egy olyan eseménysort, amely során Moses magára marad a bűntudattal, és szembe kell néznie azzal a lehetőséggel is, hogy egész életét jelentéktelen és unalmas szülővárosa foglyaként kell leélnie.
Az események azonban váratlanul szerencsés fordulatot vesznek: Moses esélyt kap, hogy tábori ifivezetőként önkénteskedjen egy hétig, és ezzel elérje, hogy a bowlingpályánál történt incidenst töröljék a személyi anyagából. Mivel a bűnügyi nyilvántartásban szereplő személyként nem lenne semmiféle esélye arra, hogy a jónevű egyetemen, a Duke-on folytathassa a tanulmányait, Moses úgy dönt, végigcsinálja a közmunkaprogramot, és megpróbál talpra állni. A jelek szerint azonban a tragédia emléke mindenhová követi őt, és félő, hogy végleg lezárul előtte a folytatás.