Sunday Times Bestseller

„Ilyen íróból egy nemzedékben csak egy születik.” – Times 

Cathal Dublinban él, irodában dolgozik. Egy eseménytelen péntek délután nyugtalanság fogja el. Arra gondol, ha másként bánt volna Sabine-nel, egy egész életet leélhettek volna együtt. Hazamegy, csak a tévé van ott neki időtöltésül, és egy üveg pezsgő.
Első pillantásra úgy tűnik, Cathal estéje semmiben nem tér el a megelőzőektől és a rákövetkezőktől – de aztán kiderül, miért különleges ez a nap.  
Claire Keegan egészen mívesen mutatja be, hová vezet az empátia hiánya, a kicsinyesség, az önzés. 

„Minden egyes szó pontosan a helyén van. Hosszan velünk marad a kiváltott hatás. Megindító mű.” – Hilary Mantel

„A pillanatok, amelyeket Claire Keegan megragad, valósággá válnak – nagyon fontossá válik minden rezdülés. Számít, hogy mi fog történni.” – Colm Tóibín

„Jelentős, megindító és erőteljes ír hang.” – Sarah Jessica Parker

„Az angol nyelven író szerzők közül Claire Keegan a kedvencem.” – Dennis Lehane

„Keegan az apróságok istennője. Ahogy néhány szóból egy egész világot varázsol elő, ahogy egy röpke párbeszédből egy teljes kapcsolatot, az már-már csoda.” – Herald

„Keegan prózája mellett szinte minden más regény túldíszített; novellái mellett szinte minden más próza sivár. Belső és külső tájképei, a tapintható és a képzelt világ egyazon anyagból van. Az ember azt hiszi magáról, hogy csak néz, de kiderül, hogy utazik.” – London Review of Books

„Keegan kezében szokatlanul kielégítő a rövidség… Már legkorábbi novelláiban is remek stiliszta: jól felépített bekezdéseit szinte szétfeszíti a tartalom; mondatainak ritmusából és szóválasztásából izzó energia árad… semmi túlbeszélés vagy magamutogatás. Az eleven részletekben gyökerező tapinthatóságból, amelyet Keegan kínál, komplex érzelmi hitelesség sugárzik. Roppant lenyűgöző… Minden rövid írása megéri a várakozást: Keegen egészen különleges jelenség.” – Sunday Times

„Miniatűr mestermű… Nincs semmi magamutogatás ebben a prózában, amely nem száraz, csak visszafogott, leheletnyi ékesszólást csak akkor alkalmaz, ha stratégiailag szükséges, és akkor sem a leíró részletek áradatával, hanem válogatott melléknevekkel és igékkel, amelyek épphogy elkalandoznak szó szerinti jelentésüktől… Keegannek aligha akad versenytársa.” – Irish Times

„Claire Keegan narratívája »kívül kicsi, belül nagy«… A Már későn az ír társadalmat átjáró nőgyűlöletet világítja meg.” – Guardian