Tatay Sándor ebben a regényében (a Meglepetéseim könyve és a Lõdörgések kora folytatásaként) a harmincas évektõl meséli el élettörténetét. Felidézi írói pályakezdésének éveit, amikor a fõvárosba költözvén, írókkal, költõkkel ismerkedett meg, sok barátra talált, s lapszerkesztõként, majd antikváriusként tevékenykedett. Közel került a filmhez: forgatókönyvet írt, s részt vett a filmforgatáson is, Badacsonyban. Itt ismerkedett meg feleségével, majd a háború után a szõlõhegy lett második otthona. Az önéletrajzi regényben itteni életérõl is beszámol. Megelevenedik elbeszélése nyomán a varázslatosan szép környék, a Balaton, a badacsonyi hegy múltja és jelene. Az ötvenes évek nagy lendülettel indult, majd kudarcba fulladt átalakítási akciója mellett megismertet a jelennel is: a szõlõmûvelés gondjaival, de foglalkoztatja a Balaton-környék fejlõdésének problémája is. Nagy szeretettel beszél az itt élõ, dolgozó emberekrõl, humoros epizódokban számol be a turisták kalandjairól, s meghatottan emlékezik két barátjára, Egry Józsefre és Jankovich Ferencre.