Nyolcesztendõs gyermek volt Kossuth Ferenc, amikor Ruttkaynéval és ötesztendõs Tivadar öccsével egy gyékényes dunai hajón Orsovánál elhagyta Magyarország határát. Ötvenhárom esztendõs volt, amikor kilencvenkét esztendeig élt atyja koporsója mögött visszatért hazájába.Mennyi minden történt ez idõ alatt!Ifjúvá nõtt a gyermek, megöregedett a férfi, az élet végéhez érkezett az aggastyán, a magyar nemzet édesapja. Nemzedékek jöttek, mentek, a temetõk háromszor is megteltek# kis bokrokból százesztendõs fák lettek. Régi házak összeomlottak, és az idõk avarjából mindig újabb és újabb magyarok születtek, akiknek mind egyetlen ember volt az atyjuk: Kossuth Lajos.Amíg Kossuth Lajos élt: apja volt minden régi és új magyarnak, vénembernek és ma született csecsemõnek. Szinte csodálatos volt, hogy akadt két férfi, Ferenc és Tivadar, akik a magyarok apjánál is valódibb atyjuknak, vér szerint való atyjuknak mondhatták Kossuth Lajost, akinek annyi gyermeke volt, mint a fûszál."A temetés után a fiatalabb Kossuth fiú visszautazott Nápolyba, s csak az idõsebb, Ferenc maradt Magyarországon, s a magyarul rosszul beszélõ, álmodozó, politikai cikkeit házi újságírójával írató, szokásaiban és szemléletében hazájától eltávolodott, öregedõ hídépítõ mérnök miniszteri bársonyszékig ívelõ politikai karriert fut be. E karrier történetét hiteles adatok, hírlapi cikkek, korabeli anekdoták felelevenítésével mondja el mindmáig kiadatlan regényében Krúdy. Az irónia, amellyel hõsét s a körülötte nyüzsgõ társadalmi, politikai életet, a millenáris Magyarország teátrális világát megrajzolja, elsõsorban a kornak - ifjúsága korának - szól, amelyben a magyar függetlenségért haláláig következetesen harcoló Kossuth Lajos fia kiegyezett Ferenc Józseffel.