A múlt század utolsó éveinek egyik István-estéjén elevenedik meg elõttünk az a sokbeszédû, de munkára, tervekre már képtelen dzsentri-világ, amely végérvényes bukása elõtt ellágyultan, anekdotázva vigasztalja önmagát. Mert minden álom összetörik ezen az éjszakán: mozgékonyabb gazdálkodásra, pénzre vágyó új emberek törnek be a mozdulatlanságba merevedett Alföld grófi birtokaira. S a bérlõk modern elképzeléseit követni sem tudja – de nem is akarja a dzsentri. Ezeknek a szétmálló életeknek, kilátástalan sorsoknak, a boros kedélyeskedésbe, az õsi magyar életkedvbe fojtott szorongásoknak értõ-ostorozó rajza a regény. Zaklatott évek, társadalmi csalódások után, az otthon vibrálóan ideges légkörében, egy új szerelemtõl megérintve, 1924 januárjában kezdi írni Móricz ezt a regényt. Elõször a Pesti Hírlapban jelenik meg folytatásokban, majd 1926-ban könyv alakban is.