Egy intenzív osztályon dolgozó ápolónő és egy orvos regénye. Irina és Benjamin napjai és éjszakái a pandémia eluralkodásának idején azzal telnek, hogy emberfeletti erőfeszítéssel próbálják életben tartani a lélegeztetésre szoruló covidos betegeket. Félelem és remény a koronavírus idején. Ilyen volt ez a járvány belülről nézve, a túlterhelt, mégis újabb és újabb megpróbáltatások elé állított egészségügyi dolgozó szemével, aki minden egyes betegét magához közelállónak érzi, és segíti, amíg lehet.
Egy tüdőembóliás hölgy megebédeltetése vagy egy százötven kilós férfi bepelenkázása, egy utolsó óráit élő beteg családtagjainak vigasztalása – ezek egészen más történetek, mint a médiából áradó statisztikák és jelentések, hiszen a számok rettegéssel teli beteg embereket és emberfeletti küzdelmet vívó ápolókat jeleznek. Ám az olvasóra, aki érteni szeretné ezt az alattomos kórt és a kort, amelyben élünk – márpedig az irodalomnak végső soron ez is a rendeltetése – ez a regény a reveláció erejével hat.