Miért volt háborús helyzet a déli határon? Meddig tartott az éberségi hisztéria? Leszámolás volt-e a tábornokok pere? Mit értek a tanácsi választások? Volt-e kémháború az imperialistákkal? Mi volt a LÉGO? Kik a Ratkó-gyerekek? Hogyan élt a falusi ember? Ki volt a magyar mozisztár? Min nevettek az emberek? Honnan hová jutott el a Petőfi Kör? Milyen egy zenei diktatúra? A Kérdések és válaszok sorozat e kötete közel százharminc kérdésben igyekszik feleleveníteni az 1949–1956 közötti éveket Magyarországon, amelyről mindenkinek a sötét sztálinizmus, a kíméletlen terror, a padlássöprés, a kitelepítés, a munkatáborok, a koncepciós perek, és a vezérkultusz jut eszébe. No meg a teljes szovjet nagyhatalmi kiszolgáltatottság. Ha pontosak akarunk lenni, akkor az 1949–1953-as kemény szűk öt esztendőt el kell választani az 1953–1954-es olvadás idejétől. Nagy Imre új szakasznak nevezett miniszterelnöksége idejére a széles körű amnesztia, a büntetőtáborok felszámolása, a parasztság kizsigerelésének megszüntetése és számukra nagyobb önállóság biztosítása, az életszínvonal szerény emelése, a személyi kultusz eltűnése volt a jellemző. A szellemi életben is érlelődtek változások. Nagy Imre távlati célja egy agrárcentrikus, jóléti szocializmus kialakítása volt. Előfutárát látjuk benne az 1960-as évek második felében bekövetkező reformoknak. 1955-ben azonban Rákosi szovjet segítséggel visszatért a hatalomba, de már csak vergődött, és képtelen volt teljhatalmú befolyását újra megszerezni. 1956. február 14–25-e között lezajlott a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa. Ennek zárt ülésén Nyikita Sz. Hruscsov elmondta leleplező beszédét Sztálinról. Idehaza ezt követően Rákosi végleg elvesztette a belpolitikai folyamatok feletti uralmát. Gerő Ernő vette át az irányítást, és tett kísérletet a rendszer megmentésére. A hatalom erkölcsi és politikai hitelét azonban képtelen volt visszaszerezni. Ellenkezőleg, mélyült a válság. Érlelődött a forradalom.