Nem él, aki a múltra vak – vonatkozik ez személyes sorsra, történelemre egyaránt. Miután 2006-ban összegyûjtött verseinek szigorúan komponált életmû-mérlege megjelent, új verseiben ismét nehéz feladatot vállalt a költõ. Összerakható-e még az emlékek, a megélt örömök, fájdalmak, a rövid boldogság és a hosszas szorongás cserepeibõl a múlt? A letelt idõ emlékeibõl négy ciklusban négy férfi arcképe rajzolódik ki a valóságos és a metafizikus létezés síkján. Mind a négy ciklus egy régi verssel kezdõdik, mintegy a fõszereplõ bemutatásaként, és mindegyik egy egészen új verssel zárul: négy gongütés. s persze a kötet gondolatisága túlmutat az emlékezés bensõ szándékán. Meghatározó motívuma a verseknek a búcsú, az elmúlás, a fájdalom vagy „csupán” a szépség, a fiatalság végessége. Mert az emberélet az örökkévalóságnak csak egy pillanat: „Egy pillanatig éltem, / akár a fáklyafény”, s az átélt élet és a munka értelme, jövõje vagy jövõtlensége. számvetés ez a kötet is – méltóság, fegyelem, tisztaság árad Gergely Ágnes lírájából: „a szó, mint a szeg, erõsen leverve, / és megy a vers az ítélet felé.”