Eltűnhet-e valaki egyik pillanatról a másikra, nem csak az életünkből, hanem az emlékeinkből is? Elena a fiatal újságíró egy nap egy fehér borítékban egy fényképet kap, rajta saját kiskori alakjával és egy ismerősnek tűnő tizenéves lány képével, hátulján a szöveggel: Az utolsó, boldog nyár. Mivel pontosan nem emlékszik, ki lehet az idősebb lány a képen, és a különös módon érkezett levél nélküli boríték tartalma sem hagyja nyugodni, párjával, Edmonddal egy hétvégén hazautaznak édesanyjához vidékre. Egy családi albumban megtalálja ennek a fotónak a mását, és megrendülten látja, az idősebb lányt erről és az albumban szereplő összes képről levágták, eltüntették. Kérdőre vonva anyját, az asszony elzárkózik a válaszadás elől, de Elenának beugrik egy név az emlékeiből: Eszter.

- Ő volt Eszter? – kérdezi kitartóan, mire az anya kiabálva nekiront.

- Eszter meghalt! Eszter meghalt 2003. november. 16-án! Eszter nincs többé, és most már elég legyen ebből!

Eszter… Kicsoda Eszter és miért tűnt el a családi fotókról? Erre a kérdésre akar Elena és Edmond választ kapni, és mintha más is azt akarná, hogy Eszter személyére fény derüljön, egy ismeretlen újabb és újabb feladó nélküli leveleket küld, nyomokat, amelyek lassanként feltárnak egy elfeledett, fájdalmas múltat.