„Malota László bizony tud valamit. Mert hogy jól és termékenyen ír, az szinte természetes. De úgy teszi mindezt, hogy szavaival, sodróan fűzött gondolataival színes, nagyvásznú mozifilm szereplőjévé avat, ahol nemcsak jelen vagyok, de érzek, látok, szagolok, és legfőképpen zokognék, átérezve egy apró kislány elvesztése okozta minden fájdalmat és dühöt. De irigységet is. Mert talán a halál sem tűnhet annyira bántóan értelmetlennek, ha éltünkben – akár egészen rövid gyermekéletünkben is – így szeretett minket valaki.”  (Csisztu Zsuzsa)

„Nehéz ajánlót írni, amikor az ember azt gondolja, maga a szerző erre sokkal alkalmasabb volna. Ha jól ír. És Malota László jól ír. Megráz, megdöbbent. Mert arról ír, amit már mi is átéltünk. De ő sokkal jobban tudja a hogyant, mint mi magunk…”  (Marsi Anikó)