Horgászelbeszéléseit, cikkeit, beszámolóit gyûjtötte kötetbe Szász Imre. Kalandok, tapasztalatok, szerencsés és balszerencsés napok váltják egymást e sajátos hangú beszámolókban, melyeknek legfõbb vonzereje a pontos, hiteles tárgyi leírás és az ironikus elbeszélõ-hang. Távoli horgászútjaira is magával viszi olvasóit az író idõben és térben. Idõben a régi, legendás Szigetközbe, amely végképp eltûnt az utóbbi két évtizedben, az ember-alig-járta ág-Dunákra, ahol szép süllõk leskelnek a vízbeszakadt fák tövében, gyanakvó domolykõ vagy éhes csuka csap le az ágak közé leengedett csalihalra. Térben pedig az Atlanti-óceánra, amellyel az Egyesült Államok partjainál találkozott horgászként, de varázsát egy kis angol szigeten, Sarkon ismerte meg, ismételt horgászkirándulásain. Külön fejezetet foglalnak el egy hajtó feljegyzései, az író maga ugyan nem vadászik, de rendszeresen jár hajtóként egy Pest környéki vadásztársaság területére. Megfigyelések, tapasztalatok, gyermekkori vadászemlékek váltják egymást e sajátos szemszögû, hol humoros, hol a vadászat, a természet szeretetétõl telített hangú írásokban.