Hatalmas történelmi korkép, megannyi emberi sors nagyszerû megelevenítése, császárok és katonák, hercegek és parasztok, az olvasót holtáig elkísérõ emlékalakok, a géniusz mûvészetével ábrázolt szerelem, csöndes hétköznapok, örök emberi boldogságvágy és kísérleti történetfilozófia ? egészebb világ teremtésére elbeszélõ még aligha vállalkozott, mint Lev Tolsztoj e regényében. Az író soha ezelõtt, sem azután nem lelte ily megszállott örömét az alkotásban, mint a Háború és béke hét bõ esztendejében, mikor szelleme minden erejével a regényt fûtve, „csak írónak, semmi másnak” vallhatta magát. A mû ezernyi epizódjában rengeteg szereplõ bukkan fel elõttünk, de Tolsztoj jellemábrázoló ereje valamennyit felejthetetlenné teszi. Az egyediben mindenütt meglátja és megmutatja azt, ami általános érvényû. Ezért él és hat ez a páratlan regény örökké, és minden kor számára van mondanivalója.