Letícia Hartmann vagyok, ez az én keserédes történetem.
Nem, nem egy Hamupipőke-történet. A főhős nem a szőke herceg, és a főhősnő sem éppen hercegnő. Egy haldokló és egy éhező egymásra találásának különleges története.
Ugye tudod, mi történik akkor, amikor beleszeretsz egy rosszfiúba?
Összetöri a szíved.
Ezután sosem leszel már ép, csak egyik szörnyű napról élsz a másikra, a magány lesz a leghűségesebb társad, és a szíved darabjai olyan élesre formálódnak az idő múlásával, hogy minden egyes lélegzetvételnél beléd fúródnak, hogy érezd a fájdalmat.
Azt a fájdalmat, amely elválaszthatatlanul ragaszkodik hozzád.
Rád tekeredik, mint egy anakonda az áldozatára, és addig szorít, amíg össze nem roppansz a nyomása alatt.
Sokszor felteszem magamnak a kérdést: Vajon az én történetem is úgy fog véget érni, mint a legtöbb tündérmese?
Boldogan élek, amíg meg nem halok?