Kilenc kis helyzetgyakorlat, többnyire humorosak, vagy legalábbis mosolyogtatóak (kivéve az utolsót, mely kimondottan szívfacsaró), gyerekekről, akik olykor felnőttesen viselkednek, máskor meg csak gyerekeskednek. E kedves történetek egyike-másika mintha a Pál utcai fiúk előképe volna (az egyik szinte szóról szóra bele is került), és többségük bizonyítja, hogy Molnár már huszonévesen kivételes írótehetség volt.