Utószó  Üdvözlöm Önt, kedves olvasó! A hátlapra került ez az utószó. Ha először olvassa az alábbi szöveget, Kérem, tartson egy másodperc szünetet. Megvárom, amíg vesz egy nagy levegőt, Felnéz az égre és hívja a teremtőt. Tetszik a borító? A barátomnak hála! Vigyázzon kérem! Csurog a nyála! Van még valami, amit most megsúgok: Több képet rejtenek a bezárt fedlapok. Nyissa ki bátran a könyvem fedelét, Miközben megiszik egy csésze feketét. Üljön le valahol egy csendes sarokban És merüljön el lassan a leírt sorokban. Hagy vezessem beljebb, megfogom a kezét, Amíg csak olvassa az Önnek szánt mesét. Bár nyelvem időnként felettébb éles, Ne aggódjon, a ’közre’ korántsem veszélyes. Látni fogja azt is, amit én már nem: A világ körülöttünk nem is végtelen. Bárhova is lépünk, a széléhez érünk, Nem vesszük azt észre, hogy falak között élünk. Ha velem tart, átlépjük mindezt a korlátot És bejárjuk együtt a Fordított világot!