A világszerte nagyra becsült brit történész nagyszabású Európa-történetének második része.
A 20. század első felének borzalmas eseményeit összegző, A pokolba és vissza című kötet után Sir Ian Kershaw az 1950-től 2017-ig tartó időszakot tekinti át. Ezek az évtizedek békét és legalább viszonylagos jómódot hoztak a kontinens népei számára. Európa arculatát immár nem a vérontás és a rombolás, hanem a gazdasági fellendülés formálta. 
A világháború hosszú árnyéka azonban a mind távolabbi múltból is rávetült a megosztott földrészre. A két világrend szembenállása, a nukleáris fenyegetés, valamint a felívelő és válságba zuhanó gazdasági ciklusok miatt az európaiak hullámvasúton érezhették magukat. Azt tapasztalhatták, hogy nem irányítói saját sorsuknak, csupán sakkfigurák az Egyesült Államok és a Szovjetunió hidegháborús játszmájában. 
A korszak végét mégis megdöbbentő sikerek jelölték ki: Európai pártállami diktatúrái eltűntek, a két Németország egyesült, a Szovjetunió megszűnt létezni. A gyorsuló globalizáció viszont újfajta kockázatokat, veszélyforrásokat nyitott fel. A 2008 után egymásba fonódó válságok egyértelműen figyelmeztetnek: nincs garancia a békére és a stabilitásra. 
Mértékadó munkájában Ian Kershaw széles panorámát mutat fel a világról, amelyben élünk. A Hullámvasút nemcsak a „nagypolitika” fordulatait elemzi a kontinens minden régiójára vonatkozóan, hanem rávilágít a hétköznapok történetére is, és mindezzel arra készteti az olvasót, hogy feltegye és meg is válaszolja a kérdést: mit jelent európainak lenni.