Mikor Rózsikát keresztelték, bölcsőjét bizony nem állták a tündérek körül, csak egy pár szegény asszony, épen olyan szegények, mint az édes anyja. - Haj, haj, édes Bognárné, bizony nagy baj ez, - sóhajtotta az egyik szomszédasszony, - bizony nagy baj most magának ez a kis árva! Mert árva volt Rózsika. Édes apja, Bognár István, néhány héttel az ő születése után hirtelen meghalt. Alig gyönyörködhetett néhány hétig kis leánykája égszínkék szemében, mosolygó, rózsás arczocskájában.