Csodálatosan ​szép, színes, gazdag világ tárul az olvasó elé Dénes Zsófia életrajzi regénye során. Áradóak ezek az emlékek, valóságosak és őszinték, mint ahogyan az ennyi szépséggel, kultúrával, művészettel átitatott életet élni is csak leplezetlenül, őszintén lehet.
A Vaskapu-szoros kiépítésének munkálatait vezető kitűnő építészmérnök és a szabad, francia szellemű család leányának gyermekeként, a fiatal Zsófia az akkor oly ritka érettségi után egyetemre iratkozik, ahol művészettörténetet akar tanulni. Tanulmányait azonban megszakítja, mert beleszeret valakibe, akivel szüleinek minden tiltakozása ellenére házasságra lép. Apja a házasságkötés előtt öngyilkos lesz, férje pedig tüdőbetegségével pár hónapos együttlét után szanatóriumokba kényszerül, majd meghal. Így azután, a családi tragédiákon keresztül a szépségek iránt annyira fogékony fiatalasszonyban élő belső kényszer külsődleges támogatásokra is talál: kenyérkereső pályára kell lépnie, és óriási energiával megteremti ehhez a kora társadalmában még rendkívül ritka alapokat. Párizsba utazik, a művészetek hazájába, teleszívja magát az új művészetek áradó levegőjével s egyben a függetlenség testet-lelket felszabadító érzésével. Írni kezd, a Pesti Napló, majd később a Világ munkatársaként dolgozik. Sokat utazik külföldön, társasági, rokoni-baráti köre révén, s a benne élő művészi fogékonyság hatására a kor leghíresebb művészeivel, festőkkel, írókkal érintkezik. Így ismerkedik meg Ady Endrével is, akivel rövid ideig tartó bensőséges érzelmi viszonya egész további életének egyik meghatározójává válik.

Dénes Zsófia életrajzregényének következő kötete Gyalog a baloldalon címmel 1965 első negyedében jelenik meg.