Az először Emil Sinclair álnéven kiadott az első világháború alatt íródott, és Hesse művészetében egy új alkotói korszak kezdetét és egyik csúcspontját is fémjelzi. A freudi és jungi pszichoanalízis eredményeit is felhasználva rajzolja meg Sinclair lelki fejlődését, tusakodását önmagával és a világgal, míg végül lélekvezetői – Max Demian és Éva asszony – segítségével felnőtté válván az első világháború borzalmai közepette rátalál önmagára. „Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud.”