„Ma délután Coignard Jeromos abbé úr, mint ahogy szokta, ellátogatott Blaizot úrhoz, a Szent Katalin képéhez címzett Saint Jacques utcai könyvkereskedésbe. A kirakott könyvek között megpillantva Jean Racine mûveit, hanyagul lapozgatni kezdett az egyik kötetben.– E költõ – szólt hozzánk – nem volt tehetség nélkül való, és ha odáig magasította volna elméjét, hogy latin versekben írja meg tragédiáit, méltó lenne a dicséretre, különösen Athalia-ját illetõleg, melyben megmutatta, hogy elég jól ért a politikához. Hozzá képest Corneille csak üres szószátyár. Joas trónra jutásának e tragédiája feltárja egynéhányát azoknak a rugóknak, melyek a birodalmak felemelkedésében és összeomlásában szerepelnek. El kell ismerni, hogy Racine úrban megvolt a fortélyosság iránt való érzék, amit is többre kell tartanunk, mint a költészet és az ékesszólás minden fellengzését, mely valójában csak a szónoklók mesterkedése és nem való egyébre, mint a szájtátók szórakoztatására…”