„Mióta buksz az öltönyös pasikra? Eddig csak azok tetszettek, akik úgy néznek ki, mint akik öltönyös férfiakat rabolnak ki. Fegyverrel.” 

Ez volt az igazság. 2003-ra elég nyilvánvalóvá vált, hogy milyen pasik az eseteim. Szívemen a tetoválás: Rendes srácok kíméljenek!
Pont ezért kellett parkolópályára raknom Ken Eastont. Korábban futballsztár volt, friss illat lengte körül, nem pedig áporodott cigiszag áradt belőle, és több nyakkendő lógott a szekrényében, mint amennyi tetoválás borította a karját. U-NAL-MAS.
Ám minél jobban megismertem izmos tanulótársam, annál több kérdés merült fel bennem vele kapcsolatban. Miért nem randizik? Miért kerüli az emberi érintést? Miért utál mindent, ami vicces és csodálatos? A bennem rejlő pszichológus megszállottan Ken fejébe akart bejutni, miközben az elkényeztetett énem inkább azzal volt elfoglalva, hogy beférkőzzön a szívébe.
2003-ban pedig rájöttem, hogy egyetlen dolgot szeretek a rosszfiúknál is jobban: egy igazi kihívást. 

BB Easton elsöprő humorú, szókimondó memoárjából és a folytatásaiból a Netflix készít tévé­sorozatot.