Ez ​a rövid életrajz-regény a képzelet szülöt­te, noha úgyszólván minden hely és időbeli adata megfelel a történeti valóságnak. His­tóriai alakok vonulnak fel, akik éltek és való­ban kapcsolatban álltak Mikluho-Maklájjal, de az a mód, ahogy ezek felrémlettek, nem mindenütt felelnek meg egészen azok egy­kori valóságos jellemvonásainak, noha nem is különböznek egészen azoktól.
„Esténként olvasni sem bírtam. Sokkal több ez, mintha, mondjuk, te mennél látogatóba Le­onardo da Vincihez, ugyanis Leonardo csupán nagyobb festő, mint te, de nélküle is volna fes­tészet. De nálunk ma minden tudás, minden célkitűzés kerülőút nélkül torkollik Darwinba. Mindaz, amit akarok, csupán meghosszabbí­tásai azoknak az utaknak, amelyeket ő jelölt ki. Szóval ő az, akitől minden kérdésemre vá­laszt remélhettem, tehát fogalmam sem volt, mit kérdezzek tőle. Izgatottan és tétovázva csöngettem be kertes kis házába. Erre oda­bentről kutyaugatás hangzott, és egy nagyon nagy szakállas ember jött kaput nyitni. Meg­mondtam, hogy kit keresek. A nagyszakállas megkérdezte, hogy én vagyok-e Mikluho-Maklaj. Mikor igent mondtam, megragadta a kezemet, és hosszan megrázva mondta:
– Nagyon, nagyon örülök. Charles Darwin va­gyok. – Még mielőtt meghökkentem volna, egyenesen betuszkolt a kapun, és a kerten át vezetni kezdett a ház felé.”