"A ​tanárok már első órájukra indultak, amikor Schwarz és az igazgató belépett. Az igazgató bácsinak most nem volt órája, ezért a tanáriból nyíló szobája felé vette az irányt, Schwarz pedig a hátsó szekrényhez lépett, ahol a naplókat tartották. Igyekeznie kellett volna, ha nem akar elkésni az órájáról, de ő mégis addig szöszmötölt, amíg végül egyedül maradt a tanáriban. 
Megszólalt az első óra kezdetét jelző csengő. Schwarz Kálmán az igazgató ajtajához röppent, és kopogás nélkül benyitott. 
– Segíthetek valamit? – kérdezte meglepetten az igazgató. 
– Igen – felelt a tündér, majd előkapott zsebéből egy dezodoros flakont, és tartalmát ráfújta a csodálkozó igazgatóra. – Változz földigilisztává! 
A kispriccelt szer bizony nem dezodor volt, hanem varázspermet, de Schwarz mégis melléfogott vele, mert egy embert könnyedén gilisztává változtathatott volna, de a féltündér-félkobold igazgatóra nem így hatott a szer. Simson Sámson zsugorodni kezdett ugyan, rémisztően gyorsan, de a méretén kívül más nem változott rajta. Fél perccel később éppen olyan volt, mint korábban, csak háromcentis kiadásban…"