Folyóiratban 1857-ben, könyv alakban 1858-ban jelent meg elõször Az elátkozott család. A regény a 18. században játszódik, a komáromi protestánsok, és katolikusok küzdelmérõl szól. Az 1756. évi földrengés rövid idõre egymáshoz közelíti a vetélkedõ felekezeteket: a katolikus Malárdy Ferenc alispán engedélyt ad rögtönzött protestáns fatemplom építésére, de a katasztrófa elmúltával tüstént le akarja bontatni a templomot, sõt fejszével õ maga vág bele. Malárdy alispánná választásának évfordulóján egy ünnepségen megjelenik egy jóképû fiatalember, aki Kadarkuthy Viktor néven mutatkozik be: megszeretteti magát a családdal, és feleségül veszi Herminát, a szülõk szemefényét. Az ifjú férj azonban álnevet viselt# valójában református családból való, apja, Gutai Thádé fölismeri, és magával viszi. Romantikus kalandok, intrikák, és félreértések után a szerelmesek visszatalálnak egymáshoz, az ellenségeskedõ apák összebékülnek. Történetük A bártfalvi lévita címû regényben folytatódik (Pesti Napló: 1897, könyv alakban: 1899). A valódi, idõsebb Kadarkuthy bosszút akar állni a névbitorló Guthay Lõrincen (a késõbb született regényben dzsentris névformát használ az író), aki a Bükkben, Barátfalván él lévitaként – református lelkésztanítóként –, inkognitóban. Keresi, és megtalálja. Amikor már-már élethalál harcra kerülne közöttük a sor, Kadarkuthyt farkasok támadják meg, Lõrinc pedig megmenti, és kibékülnek. Van olyan nézet, hogy Barátfalva mintája Tardona, ahol Jókai rejtõzött a szabadságharc leverése után. – A cselekményben dús, detektívregény típusú regénykettõs nem tartozik az életmû fõ vonulatába, de izgalmas olvasmány, és stiláris értékei is figyelemre méltók. – Mindenkinek ajánlható.