"Stanley ​dühösen felugrott, és csontos öklével akkorát ütött a seriff asztalára, hogy a tintatartó táncolni kezdett.
– Ha egy héten belül nem keríti kézre azt az átkozott fickót, akkor jelentést teszek Washingtonban! – recsegte bőszülten. – Elvégre mégiscsak hallatlan, hogy békés polgárok életét büntetlenül fenyegessék nap-nap után mindenféle álarcos alakok!
King, a seriff nyugodtan nézett farkasszemet a dühöngővel. Régen ismerte Stanleyt, és nagyon utálta, mint mindenki a környéken. Erőszakos, gonosz ember volt. Kiálló, szürke szemével, hajlott orrával és erős, fekete bajuszával maga volt a megtestesült kegyetlenség. Előnytelen külseje dacára igen hiú volt, és szénfekete hajába hullámokat süttetett a borbéllyal, ha időnként bement a városba. Nem a szokásos cowboyöltözetet viselte, hanem egyszínű szürke ruhát és rozsdavörös nyakkendot. Csizmáján hatalmas sarkantyú csörömpölt. Töltényövet és revolvertáskát sohasem látott még rajta senki, mint a környékbeli férfiakon. Stanley azt tartotta, hogy a pisztolyt zsebben kell hordani vagy esetleg a kabát alatt, ahogy a fresnói gengszterektől látta valamikor."