Arany János (1817-1882) - Vörösmarty és Petőfi mellett a XIX. század legnagyobb költője, s mindmáig legnagyobb epikusunk. Földműves családból született, a debreceni kollégiumban tanult, de 1836-ban félbehagyta tanulmányait, és felcsapott vándorszínésznek. Félesztendei nyomorgás után hazatért Nagyszalontára, segédtanító, községi írnok, majd jegyző lett. 1847-ben a Toldival országos pályázatot nyert, egyik napról a másikra híres költő lett, s barátságot kötött Petőfivel. A szabadságharc idején a Nép barátja című lap társszerkesztője volt, toborzó-dalokat írt, s néhány hétig nemzetőri szolgálatot teljesített. Világos után egy ideig nevelősködött, 1851-tõl a nagykőrösi gimnáziumban tanított. 1860-ban Pestre költözött, a Kisfaludy Társaság igazgatója, majd az Akadémia titkára és főtitkára lett. Élete utolsó évtizedeit megkeserítette leánya korai halála, a kiegyezés, amellyel nem értett egyet, s az utána kialakult politikai légkör. Epikus művei mellett bensőséges hangú, őszinte lírája is örök értéke marad irodalmunknak.
sorozat
kiadó
megjelenés
2010
hossz
111 oldal
műfaj
nyelv
magyar
ISBN
Ezekkel együtt is megveheted