Závada ​Pál új hősét Ádámnak hívják, aki a XX. század hét időmetszetében lép színre – rendre cserben hagyott, majd újjászülető Évák oldalán, egy Lucifer nevű, számos szerepet eljátszó „árnyvezér” ösztönző-nyomasztó segédletével. Ádám 1937-ben vesz búcsút családjától, szerelmeitől, addigi élete nagyváradi helyszíneitől, hogy a fenséges művészetek és eszmék csábítására zavaros vizekre evezzen a harmincas évek végének Berlinjében. 1940-ben visszacsatolt szülővárosába forgatni utazik haza, ’44-ben a váradi gettóba jut, és túléli, ’50-ben és ’56-ban pedig egészen különböző hazalátogatások és viszonyok részese lesz, hogy ’89 őszének forrongó Kelet-Berlinjében, majd az összeomló Fal romjain kapaszkodjon föl elborzasztóan magasra. A sorstörténetek strófái közt – amelyek a maguk tradícióit is fölidézik – megszólal olykor az Úr (a kelleténél ritkábban), belekotnyeleskednek az angyalok (Orsi, Lenke és Charlie), megjelenik például a legendás szerkesztő, Réz Pál alakja, de itt-ott fölbukkan az elbeszélő maga is.