A történet főszereplői Kristóf, az egyszerű családból származó kamionsofőr, aki mégis többet kapott útravalónak az élethez, mint amit a biztos anyagi háttér jelenthet, és Amália az ellenkező oldalról való, szárnyait próbálgató egyetemista lány. Háta mögött gazdag szülőkkel, törtetéssel és előítéletekkel. Ő mégis nemes egyszerűségével, természetességével próbál kitörni ebből a képmutató világból és megtalálni az útját saját értékrendje szerint. Különböző világuk ellenére, az élet egy váratlan pillanata úgy hozta, hogy megismerjék egymást. A könyv a barátságukról, akadályokkal tarkított, lassan bontakozó, majd viharos erővel felszínre törő szerelmükről szól. Amikor egy igéző szempár ráébreszt, hogy mégsem olyan kilátástalan az életed, mint addig hitted. Amikor egy csók mámora egy másik dimenzióba repít, és úgy érzed, varázslat részese vagy, rájössz, hogy megtaláltad a lelki társad. Neki kitárhatod a szíved és érte bármit érdemes elviselned, még egy hatalommániás, titkait görcsösen féltő apa gátlástalan viselkedését is. Aztán mikor minden veszni látszik, Lia szerelme életben maradásáért küzd, történik valami, ami még egy öntörvényű apát is visszatérít a helyes útra és arra késztet, hogy átértékelje az életét. Arra késztet, hogy szembenézzen a múltjával, helyrehozza a szeretteivel szemben elkövetett hibáit és beismerje néha egy szülő is kaphat útmutatást az élethez a gyermekétől.

Részlet a regényből:

Julika, amikor meglátta Liát, milyen állapotban van, megijedt, hogy valami rossz hírt kapott Kristófról.

– Mi van veled Kicsim, gyere, menjünk be és mond el mi történt, hátha tudunk segíteni – Julika nagyon megijedt látva a rémületet és a fájdalmat Lia arcán. Úgy nézett ki, mint aki halálra ijedt valamitől, szinte reszketett. Megfogta a kezét, hogy kisegítse a kocsiból. Átölelve kísérte be a házba, amikor Lia hírtelen kitépte magát az ölelésből és visszament a kocsihoz, hogy kivegye a táskáját. Benne volt a könyv, amit az apja Julikától kapott. Odanyújtotta Julikának és megkérdezte.

– Tetszik emlékezni erre a könyvre? – szemében fájdalom volt. Julika a kezébe vette a könyvet, és amikor kinyitotta meglátta benne a bejegyzést, „Örök szeretettel az Én Marcimnak”

– Hogy került ez a könyv hozzád? – kérdezte Julika megdöbbenve, végképp nem értette miről van szó, amitől Lia ilyen állapotba került.

– Apa dolgai között találtam. Tessék megmondani őszintén, lehetséges, hogy Kristóf a testvérem? – amint kimondta már ömlöttek is a könnyei, és a visszafojtott kétségbeeséstől zokogásba tört ki.

– Tessék? Hogy érted azt, hogy Kristóf a testvéred? – Julika értetlen képet vágott, majd, mint akibe belehasít a felismerés, folytatta – Uram isten, neked Marci az Édesapád?

– Igen, Én annak a Mártonffi Péternek vagyok a lánya, aki annak idején Julika néni barátja volt. Tudni akarom az igazat, van rá esély, hogy Kristófnak Apa az apja? – kérdezte Lia szinte remegve, annyira félt a választól.