Ez ​a szerelem szőnyege – sóhajt fel a regénybeli széplelkű kőműves, végigtekintve a Balaton menti szőlősorok között. S nemcsak szépet: igazat is mond. Mert a városról jött üdülők rosszul ítélik meg a hegyen a látási viszonyokat, s az őslakos, aki a szőlők között tesz-vesz, esetleg oda tekint, ahová nem volna illendő. A badacsonyi szőlőhegy külön kis világ. Aki idegen belepottyan, esetlenkedhetik, míg megfizeti a tandíjat. Közben itt minden ballépés legendává nő. Az ital nemcsak nemcsak haragot, de tréfát is terem. A mámor pedig összekeveri az álmot a valósággal. Egy visszavonult színigazgató mozgatja a regény eseményeit. A drámai vagy inkább bohózati helyzetek maguktól adódnak, s csak néhány simítás szükséges, és máris kész a szabadtéri színpad: egy egész hegyoldal, rajta a zseniális zeneszerző virágtengerré szépülő, elhanyagolt szőlőjével, s egy vásott leány szárnyakat kapott szerelmével. Színen a szereplők, kéznél a pompás színpadi kellékek, szőlőskertek, bokros erdők, hűvös pincék, misztikus öreg kastély, holdvilág, melyet megkétszerez a tó tükre. Hozzájuk az egymást keresztező ambíciók, az italtól feltámadt indulatok, és mindenekfelett a szerelem, mely nem nehezen feloldható konfliktusokat terem, hanem burjánzik, mint minden a termékenységgel áldott hegyen.