…Dick kétszer lőtt, és az arab összeesett. Felfelé meredő arcából a fél szeme hiányzott. A puskatűz megkétszereződött, de „hurrá” kiáltások vegyültek bele. A rohamot visszaverték, s az ellenség menekült…
A holttesten túl egy bokor csonkjain futtában elhajított széles pengéjű arab lándzsa hevert keresztben, mögötte a puszta beláthatatlan sötét síkja. A nap rásütött az acélra és bíborvörös koronggá változtatta azt. A háta mögött valaki azt mondta: „Pusztulj innen, vadállat!”
Dick felemelte a pisztolyát, és a sivatagnak szegezte…
Dick várta, mi lesz most. A fejében megakart pattanni valami egy pillanatra sötétben maradt – és ez a sötétség perzselt.
Elsütötte pisztolyát vaktában, s a golyó süvítve repült ki a pusztába, míg ő magában mormogta:
„Nem talált. A töltények elfogytak, most aztán rohanhatunk haza.”
A fejéhez kapott, s a keze csupa vér volt, amikor elvette….