"A látszólag járható út görgeteges lejtõnek bizonyult, a kerék alól sziszegve fröccsent szét a kavics, a kormány félrevágódott, s Morton hatalmas ívben zuhant ki a nyeregbõl. Nyögve, káromkodva és homokot köpködve kászálódott fel a vigyorgó Farrel elõtt. A tiszt lassan csavarodó kormánnyal, lábával is segítve, baj nélkül húzott tovább ugyanazon az úton. – Így kell ezt csinálni… tanuld meg, öreg fiú… – Igen, de… golyó repült el a fülem mellett, attól zavarodtam meg… Farrel elvette a gázról a lábát és bokáig belemélyesztette a napsütéstõl forró törmelékbe. – Morton, te álmodsz. Ideje, hogy elérjük a várost. A másik nyögve emelte fel a kerékpárját, s lassan tolta maga elõtt. Piszkos arcával és bicegõ lépéseivel ellenállhatatlanul humoros hatást keltett. – Jegyezd meg, hogy még alvás közben sem álmodom soha. Ha azt mondom, hogy rám lõttek, mérget vehetsz a szavaimra. – Persze… és a dörrenés…? Nem hallottam semmit. – Mert hangtompítós fegyvert használtak a bitangok. Az sokkal kisebb zajt csap, mint két motor."