"Nem, mostanság nem távozom, inkább nagyon is élvezem az életet, mintha már kiszenvedtem és megint megszülettem volna. Hanem merőben újak lettek a szempontjaim, azelõtt: imádtam a házi tűzhelyt, a meleg és kedves családi fészket, most meg ezt a hotelbeli ideiglenességet szeretem. És úgy tetszik nekem, mintha ez volna az igazabb és mindenek fölött bölcsebb, amelyben az ember nem úgy rendezkedik be, hogy mindörökre, hanem úgy, hogy máról holnapra. Ez, ez a reális: a legszükségesebb bútorok, amelyeken nincs semmi egyéni, most nekem szolgálnak, én elmegyek, jön egy másik. Egy ideiglenes, idegen úr. Fizetünk, pakolunk, alászolgája. Nők, ne szidjatok, de ne is sirassatok engem. Eléggé jól élek én ebben a siralomházban." (részlet a kötet címadó novellájából)